Szeretek kendőben járni, még akkor is, a tudom, hogy most nagyon nem divat. Kényelmes, nem kell azzal foglalkoznom, hogy hogy áll hátul a két forgómon a hajam, öltöztet. Télen sapka helyett hordom, nyárom a nap ellen, tavasszal meg ősszel csak úgy, mert tetszik nekem. Emellett azért is, mert azt gondolom, hogy a franciaországi kendővita felháborító, és idegesít, hogy egy magát felvilágosultnak nevező ország már megint azon rugózik, hogy mit hordanak a nők.

Emellett szinte teljesen egyetértek az iszlám modest dressing-elképzelésével. Nem szeretem azt, ahogy a divat a nőkre tekint, zavar és idegesít, amikor csak a külcsínyt látják. Nem szeretem, hogy a mostani divat sokszor olyan kurvás. A testiség túlhangsúlyozása zavarba ejt és felháborít.

Szóval kendők. Minden hétre egy kendő.

Hozzávalók: egy nagy berber kendő, indigó szinű; egy alsókendő (aka bandana), egy kék fejű gombostű és két biztosítótű.

Az alsókendőt megkötjük (ha gumis, annál jobb). Ez azért kell, hogy kordában tartsa a rakoncátlan hajat, mint az enyém, és hogy legyen mihez rögzíteni a felső kendőt. A felsőkendőt feltesszük a fejünkre, hogy két egyenlő szár lógjon le oldalt, és egy gombostűvel rögzítjük, hogy ne csúszkáljon. A két végét a tarkón csomóra kötjük. Az egyik szárát a nyakunk köré tekerjük, majd hátul a csomóhoz odatűzzük egy biztosítótűvel, a maradék anyagot előrehozzuk. A kendő másik szárát is áttekerjük a nyakunkon, és a kendőhöz vagy a blúzzunkoz tűzzük biztosítótűvel, hogy ne mászkáljon szanaszét az anyag.